A könyv

A könyv megvásárlásával szeretnék egy kicsit okosabb lenni,

hogyan viselkedjek XX-el, XY-nal hogyan viselkedjem vele és velem.

Nem könnyű az esetünk és sajnos egyre nehezebb lesz.

Ezzel tisztába vagyok.

A könyvbe csak nagyvonalakban olvastam bele és amit olvastam nem sok

derűre ad okot.

XX testileg egy nagyon fejlett kislány,de a gondolkodásmódja,ahogy az egész életet,életünket

felfogja megmaradt egy első osztályos gyerek szintjén.

Kivéve egyet, a fiúzást!

Nem tudom mikor fogunk tudni leülni úgy egy asztalhoz,hogy lesz miről beszélgetnünk,lesz közös témánk.

A mamának is azt mondta,hogy minek beszélgesen velem,nincs mit mondania.

Én pedig nem kérdezek.Már meguntam,hogy meg sem hallja mit mondok neki.

Az apjával sem nagyon beszélget illetve a beszélgetés abból áll,hogy XY kérdez,XX válaszol.

Csak is akkor beszél magától ha valamit nagyon akar vagy egyedül nem tud eligazodni a számítógép rejtelmeibe.

A reményünk a cicában van.Azt reméljük,hogy így egy kicsit több időre kijön a szobájából hozzánk a nappaliba,mert szobába nem visszük be a cicát.

.....A bezárkozása akkor kezdődött mikor a kutyusunk másfél éve elpusztult.

Azóta nem volt kint az udvaron öt alkalomnál többször,csak ha az apja vagy néha én is kimentem vele....

A sok beszélgetésünk  XYnal vitt bennünket ebbe az irányba,hogy talán ez is oka lett,hogy annyira magának való lett.

Csak azt nem értjük,hogy miért ennyire,hisz az anyjánál semilyen állatuk nincs.

A könyvhöz visszatérve.

Az utolsó fejezetet olvastam el már kétszer ami a szeretetnyelvek és vegyes családokban történteket elemzi,és minél többször olvasom annál több dolog ragadja meg a figyelmem.Minden dolog amit ír 100%-ban velünk is megtörtént.

pl.: biztos vagyok,hogy féltékeny rám XX, a szabályok amiket próbáltunk közösen betartatni az apja részéről nagyon hamar elfelejtődnek,nincs meg a következetesség, s a kettős élete a lánynak csak rátesz a lapára mikor 3 naponta,azt súlykolhatják a fejébe,hogy engem utálnia kell.

Saját véleményem mostani érzéseimmel:

Hiába az elhatározásom,hogy megváltozom,hogy nem piszkálom,hogy próbálok közeledni hozzá,

egyenlőre úgy érzem nem megy.Nagyon nehéz a sok negatívum után,bíznom benne és persze magamban is.

Tudom 100%osan,hogy sok-sok hibát vétettem.

S most csak az az érzés van bennem, hogy nem szeretem ezt a kislányt. Az apjával való kapcsolatom is eléggé ingatag,így a lánnyal az elmúlt időben már egyáltalán nem törödtem és a helyzet az,hogy most nem tudom magam arra rávenni,hogy érdekeljen.

Ez Óriási hiba tudom,de valahol az érzésem teljesen elveszett a Delfinya és dagadék között.

Most a cicám tölti be az űrt ami a sok egyedüllét miatt alakult ki.Egyenlőre nem is érdekel más,csak az,hogy egy okos és szép cicát neveljek fel. Az,hogy XXval esetleg közelebb kerülünk egymáshoz csak egy mellékes dolog.

Egyenlőre!!!  

Később ahogy haladok a könyvvel még írni fogok és talán az érzéseim is változnak.

Legközelebb csütörtökön jön az anyjától és kíváncsi leszek mit szól a cicához.

Erről is írok jövő hét elején.