Gondolkodom, tehát vagyok...

Egy kedves barátnőm ajánlott egy könyvet ami gyerekekkel foglalkozik,azzal,hogy kell kezelni őket.

Biztos nagyon jó könyv,de amennyit most tudok róla,azokat a módszereket már próbáltam XXnél nulla sikerrel.Lehet,hogy édesanyáknál beválik,de nálunk nem működött.

Ha együtt játszottunk,festettünk,rajzoltunk,babáztunk és nem pont úgy volt minden ahogy ő akarta vagy ha veszített egy társason inkább bement a szobájába,mert nem bírta elviselni,hogy nem az ő akarata teljesül.

Ha dicsértem a jó dolgokért akkor minden oké volt míg el nem ment az anyjához,aztán mikor visszajött el volt felejtve minden.Mikor emlékeztettem rá,hogy a múltkor milyen jól sikerültek a dolgok,akkor csak vállrándítás volt a válasz vagy nincs kedvem mondat hangzott el.

Mikor az apjának megemlítettem,akkor meg az volt a válasz hagyjam békén.Így viszont már nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel.

Tényleg,nem írtak olyan könyvet ami mostoha anyáknak szól?

Tudom XXnek sem könnyű,nem tud és nem is akar választani az apja és az anyja között és így nekem sem könnyű.

Már belefásultam,hogy harcoljak azokért a dolgokért amiben hiszek,ahogy látom,hogy tesóméknál a két gyerekkel milyen jól mennek a dolgok.Ha valamivel is próbálkozom XY felöl semmi segítséget nem kapok.Most ott tartunk,hogy majd Ő szól a lánynak,de ha valami olyat mondok ami már egy kicsit több,mint amihez szokott,akkor inkább megcsinálja a lánya helyett.

pl.: törülközőjét,fésűt( a sok hajjával) nem teszi vissza a helyére,evés után nem pakol be a mosogatóba,a koszos zokniját nem teszi be a szennyesbe,nem ágyaz be,kupit hagy a szobájába. Mindent ott hagy,mint eb a szaharát.

Ez egy estének az kb. egy órájában zajlik és ez már csak piszkálodás XY szemében XX-el szemben.

Szerintem nem kérek sokat ezzel egy közel 10 és fél éves lánytól,aki már megtudja tenni ezeket.

A pszichológus dologból nem tudom,hogy mi lesz.Én már 2 évvel ezelőtt is mondtam XYnak,hogy vigyék el az anyjával,de nem tették meg. Most az öreg XX vetette fel ezt a dolgot 3 hete,de azóta sem történt semmi és szerintem nem is fog.Addig legalább is nem míg 5.osztály első félévében matekból meg nem bukik.

Mindezt csak azért merem leírni,mert ahogy megy a matek gyakorolás mióta 1 hónapja kimaradtak a suliból,az egyelő a nullával. Két nap alatt gyakorolt vagy egy órát és be kell látni nem megy neki még a másodikos anyag sem.

Na de nem baj,biztos vagyok benne,hogy az idő majd engem igazol ebben a dologban is.

Félre ne értsetek,nem vagyok kárörvendő csak látom,hogy milyen irányba sodródik ez a lány és tudom nem lesz könnyű az apjának ezt is belátni.

...Csak attól félek,hogy a magyarázat az lesz rá,mert miattam van az is....

Jól van mára eldugulok,megyek valami finomat csinálni magamnak,mert ők a mamánál ebédelnek...