Sehogy sem jönnek össze a dolgok!

Tegnapi nap már megint nagyon sok(k) volt. 3 hete nem is szólok XXhezz még is én vagyok a rossz.Már megint vagy még mindig!

Az alábbi párbeszéd történt meg ugyan is:

Y: - Holnap megyek  papához füvet nyírni X addig te átmész mamához?

X: - Nem,majd veled.

Yval összenéztünk,húzta a száját és megkérdezte a lányától:

- Miért nem?

Azt nem láttam,hogy a lány mit csinált,de a hangját nem hallottam.

Én meg csak annyit mondtam közbe a XYnak,hogy a jóság meglátszik ott is.

Erre elég furcsa hangnemet vett és oda fröcsögte,hogy megint piszkálodom.

- Nem piszkálodom,csak ez az igazság.

-De igen,megbeszéltük,hogy nem mondasz neki semmit!

-Nem neki mondtam,hanem neked!De ezek szerint neked sem mondhatok már semmit! Ha itt van akkor nekem kuss van?

Hát nekem meg ebből van elegem!Na ja ha annyira jó akkor miért fél a papától,miért nem akar menni ez eddig imádot mamához?Nem véletlenül volt kiakadva a papa!

Y: -Ja, az öregnek is nagy a szája!

Szépen bementem a szobába és ottbent neki álltam olvasni. Kicsivel később Y bejött,hogy menjek ki nem kell ott bent kuksolnom.Persze mikor kimentem a lány már nem volt ott,így a Drága egyedül érezte magát.

Délután történt:

Ültem az asztalnál és a laptopon pont írtam a KT lapra egy bejegyzést,mikor XX jött uzsizni.

Azt látnotok kellett volna! Fogta a tányérját kiült teljesen az asztal szélére és hátat fordított.

Mintha leprás lennék!Na ezen egy kicsit bepöccentem,még az apja is felkapta a vizet,hogy ezt miért csinálta.

- Jó,hogy nem a teraszra vagy a szobádba viszed be a kaját ha én itt vagyok!

Én egyszerűen nem bírtam elviselni azt a feszültséget ami ebben a légkörben ilyenkor kialakul és megint a szobában kötöttem ki . Apa megint jött egy idő elteltével,hogy menjek ki.

Előtte azért megbeszéltük,hogy én nem csináltam semmit,akkor ő miért viselkedik így.

A felelt az volt rá,hogy fél tőlem.

Persze jó kifogás mikor nem is szóltam hozzá csütörtök délután óta egy szián kívül semmit.

Nos ha fél,jól teszi,mert én nem felejtek el semmit! Most is ugyan úgy elvárja,hogy mossam ki a szaros bugyijait.Hát azt elfelejtheti.Mondtam neki,hogy nyugodtan menjen és mossa ki.Nem tette meg! Majd csak észbe kap mikor már nem lesz tiszta cucca!

Ma:

Elmentek ma a papához,egy darabig egyedül vagyok itthon. Ilyenkor érzem,hogy jobb egyedül lenni,mert ilyenkor vagyok csak nyugodt. Még a délutánt kell kibírnom aztán holnap jön az anyja és elviszi.

Mama ígért egy-két dolgot azzal lefoglalom magam.Csak az a baj,hogy olyankor is csak töprengeni,gondolkodni tudok.

Tegnap XY meg is jegyezte,hogy ez így nem élet,ez így nem mehet tovább,de hogy mire gondolt nem részletezte.

Szerintem sem az,de nem tudom a hogyan továbbot.

.....Most már az is baj ha nem szólok,nem beszélek,ha mondok valamit az meg pláne hogy baj!