2009. március 18., szerda

Xy z zs

Hat napja nem vagyok otthon,hat nap telt el mióta utoljára láttuk egymást.S először fordult elő,hogy nem beszélgetünk órák hosszat.Az anyjával többet beszél,mint velem.Viszont már nem húzom fel magam rajta.
Mikor eljöttem azt mondta hívjam nyugodtan,mikor hívom meg nem veszi fel,mert már alszik.Tegnap is mondtam neki,hogy hívjon ő,mert nekem mindegy úgy sem tudok én tíz óránál előbb lefeküdni.
Nem hívott,én sem hívtam,ma pedig szóvá tette.Aztán végül is benyögte,hogy amúgy hamar beájult és elaludt,fél tízkor ébredt meg ,akkor meg már nem akart hívni,hátha én alszom.
Szóval most otthon nyugalom és csend van,csak Bercike nyávog hozzá,de ő nem beszél vissza,nem úgy,mint én és a lánya.
Az egyik hívásnál elszólta magát,hogy XX örül neki,hogy nem vagyok ott.Gondolom azért,mert most nincs senki aki cseszegesse,hogy milyen ruhába megy az anyjához,hogy kész van-e a házija.
A múlt héten írt matek dogája is ismét kettes lett,a korrepetálást naná,hogy nem beszélték meg,rendezzem én el innen,hívjam én fel Hannát.Hát még mit nem!!! Már csak azért is elfelejtem! Oldják meg Ők ahogy tudják.Én is örülök,hogy nem látom őket!
Otthon is ugyan úgy egyedül alszom,mint itt akkor mi hiányozna?A veszekedés,az állandó piszkálás?
Nem és nem!!! Kezdek magamra találni itthon,nem kell azon filóznom,hogy a lány mit kavar az anyjával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elolvastál!
Ha van véleményed örülnék, ha megosztanád velem!