Ő írta

A hazugságról:

1. Elmentél úgy, hogy mindenféle indokot mondtál, csak a valóságot nem, legalábbis az előbbiekben azt írtad, hogy miattunk mentél el, és nem édesanyád, kisbaba bla-bla-bla...mint ahogy ezt itthon előadtad.....áááááááá ez nem hazugság, csak nem mondtál nekem igazat.

2. Elmondtad anyámnak, hogy felvetted a kapcsolatot azzal az emberrel, akit (és családját) a leggyűlöltebb ellenségemnek tartok, és arra kérted anyámat, hogy ezt hallgassa el előlem.....ááááááááááááááá ez sem hazugság, csak megtagadtál engem, és anyámat velem szemben titkolózásra, vagyis hazugságra kérted. Mit gondoltál, hogy ezzel jót teszel? Tudod, hogy azok az emberek meg akartak engem ölni, majd börtönbe szerettek volna juttatni? Te ezekkel beszélsz, és nem tudod, ki hívogat, ki molesztál? Tudod, hogy velem ezt csináltak 3 évig? Mit gondolsz, miért nem keresem a társaságukat? Add csak ki magad minden szemét, rossz indulatú trógernek, akivel csak találkozol az interneten, majd megtapasztalod, milyen az emberi gonoszság valójában.

3. Ha ilyen sanyarú sorsod van mellettem, mit akarsz még tőlem? Én nem hazudtam neked semmiben, a lányom meg azért olyan, amilyen, mert nem igazodik ki a hangulatváltozásaid között. Hogy lehet egy olyan embert feltétel nélkül elfogadni, aki az egyik pillanatban barátkozik vele, a másik nap meg hangosan mondja, hogy utálja? Itthon azt hazudod, hogy milyen jól megvagyunk, 200 kilométerről meg én és a lányom vagyunk hirtelen a szemétládák? Nem baj, élj csak azok között, akik azt mondták neked még nemrég, hogy dögölj meg, meg azt, hogy neked a saját családodban már senki nem hisz, csak én.

4. Csak te vagy a lényeg magadnak, úgy érzed, hogy háttérbe vagy szorítva. Hát én ennek az ellenkezőjét látom. Ha úgy volna, ahogy te mondod, akkor más már régen elzavart volna téged, mondjuk akkor, amikor 3-4 éve húsvét reggelén zokogva sírt a lányom, olyan kegyetlenül kijelentetted, hogy mennyire utálod. Azóta már jó párszor belemásztál a kis lelkébe. Most azt mondom, nem érte meg, hogy akkor gyenge voltam, és nem mondtam neked: VÉGE. Rossz duma, hogy nem fogadlak el olyannak, amilyen vagy, ha így volna, már réges rég nem volnánk együtt. DE ennél többet nem adhatok - tudnék adni, de mindent megteszel azért, hogy ne tudjak benned bízni. Ha a házam, életem, mindenem kell, vedd ki belőle a részed - úgy, mint ahogy más nő teszi, ha családot alapít. Már sokszor mondtam, hogy nekem ösztönzés kell, hogy lehozzam neked a csillagokat az égről, de sajnos csak megtorpanok, mert mindig ugyanott megrekedsz, tele vagy bizalmatlansággal velem és a szemem fénye kislányommal szemben. Te azt nem veszed észre, hogy édesanyád ugyanúgy szeret téged, mint ahogy én a lányom, és ezen egy harmadik személy sosem fog változtatni. És igenis, a TISZTELET nagyon fontos, amit egy kislány felé ugyanúgy meg kell adni, mint ahogy én megadtam édesapádnak még a halála előtti utolsó találkozásunkkor, abban a végsőkig leépült állapotában is. Ha te ezt nem így látod, akkor csak tényleg magadnak leszel jó, másnak nem.

Nem tudok mit kezdeni azzal, ha egészségügyi problémád van, és nem vagy hajlandó orvoshoz menni. Ezt ne rám fogd, és ne mondd, hogy nem törődöm veled. Azt hiszem, épp eléggé kiszolgáltalak, amikor beteg voltál, - máskor is - és szívből tettem, nem volt sosem teher.

Miért érzem úgy, hogy valaki telebeszéli ott a fejedet hülyeségekkel, és mintha felolvasnád más rosszindulatú képzelgéseit arról, ami nem is velünk történt? Vagy ennyire más világban élünk mi ketten?


Elkeserítettél teljesen.........

És ezekkel nem megbántani akarlak, távol álljon tőlem. Csak őszinte vagyok, ellentétben azzal, amit állítasz rólam. Legalábbis én így látom a dolgainkat.



Látod,megint csak támadásnak veszed,hogy mit érzek,hogy mi fáj.
Abszolút nem értesz meg,megint csak azt hiszed,hogy a lányod körül forog a világom!Hát tévedsz!
Körülöttem mikor fog?Mikor fogsz aggódni én értem?

Ha két ember igazán szereti egymást, akkor is tudják, hogy fontosak a másiknak, ha nem hangoztatják úton-útfélen, bizonyítgatva mások előtt kifelé, hogy "húú de boldogok vagyunk mi együtt" . Ha nem érezted, hog aggódom érted, amikor elengedtelek, és százszor elmondtam, hogy vigyázz az úton, és hívj, ha bármi van - akkor nem érzel engem. Sokszor a lányom heyett is csak rád figyeltem, de te azt szeretnéd, hogy egyedül csak te légy a legfontosabb. Ez nálam nem megy, és ha nem érted meg, akkor a "te készülékedben van a hiba". Édesanyád sem tagad meg téged senkiért.

Észre sem veszed ha fáj valamim,csak ha szólok vagy akkor mikor kiabálás a vége!

Persze, a fájdalomcsillapítót meg a lázmérőt is a szomszéd hozza, meg ő főz teát neked, nem én....

SEHOL érted, sehol nem írtam,azt,hogy nem szeretlek!!!!
Csak minden szavaddal ezt sugallod.

Szerinted hogy kellene kezelnem a dolgokat?
Most akkor mit akarsz?Mit csináljak,hogy csináljam a dolgokat a XXl?

Akár mit csinálok,teszek semmi sem jó! Akkor?
Már ezerszer elmondtam: nem parancsolgatni kell egy gyereknek, hanem meg kell találni a hangot vele. Nem kell felértékelni és felnőttként kezelni, mert ő azt nem érti, ugyanis ő egy GYEREK. Próbáld meg úgy kezelni, olyan szeretettel, mint a Lucát. Hiszen ő is egy olyan ember (az öcséd) gyermeke, akit szeretsz. Álltólag engem is szeretsz, akkor az én gyerekemet miért nem tiszteled ugyanúgy? Nem kell túlbonyolítani, görcsölni a problémáin, egyszerűen kell kezelni.

Te Neked hányszor kellett szólni ha utalni kellett,úgy csinálsz,mintha soha semmit nem felejtettél el.
Az én fejem sem kalendárium!S igen elfelejtettem,de hányszor felejtettem el?
Igen, én is sok mindent elfelejtek, és többek közt erről szól egy párkapcsolat, hogy két ember segíti egymást, és nem csak a másikra hárít minden elintézni valót. Főleg, ha az egyiknek van rá ideje per pill.

Igen, csak magamra költöttem?Tényleg ezt érzed? A te családod,a te házad s nekem mim van?

Őszinte legyek? Én a keresetem arányában nem költöttem soha annyit magamra, mint te. De ezt soha nem hánytorgattam fel, most is csak azért mondom, mert kérdezted. Elköltöd szarságokra a pénzed, tele van minden kozmetikumokkal és könyvekkel. Lehetne kevesebb és minőségibb is...

Se büszkeségem,se családom,se otthonom és ezek szerint olyan pasim sincs aki szeret és ilyennek fogad el amilyen vagyok.
Ha így érzed, az a te bajod..akkor évekig becsaptad magad. Ha meg nem így érzed, minek mondod? Hogy bánts vele?

Csak a szerelmedet akartam,de látom azt sem tudod megadni.
Mindenben csak én vagyok a hibás?
Te meg a lányod meg a szentek vagytok,ugye?
Nem vagyunk szentek, és mindannyiunkban van hiba. MINDANNYIUNKBAN.


" nekem csak a pénzed és a x miatt kellesz" sajnos nem érzem az elmúlt időben,hogy azért kellenék,mert annyira de annyira szeretsz.
Hol van az a tűz ami másfél két éve volt?
Mikor mondtad utoljára,hogy tetszem,hogy igazi nőnek látsz?
Mostanában melyikünk mondta a másiknak,ki próbálja állandóan bizonygatni,hogy szereti a másikat?
Hát nem Te,az biztos!
Mikor beszélgettünk egy igazán jót,a napi híreken kívül miről beszélgettünk utoljára,emlékszel?
Mielőtt elmentél előtte is jót beszélgettünk, persze látom, hogy hamar felejtesz, és olyan környezetben vagy, ahol a siránkozás a divat. A tüzet meg táplálni kell....ha fázol, tápláld, és melegíteni fog, de ha hagyod, kialszik.

Most is én hívogassalak,te mikor hívtál utoljára fel?

Még tegnap is hívtalak. De ha neked egyedül az jelent szórakozást, hogy ilyen távolból is a lányomat szapuld, és azt mutasd meg, hogy milyen fasza csaj vagy, ha nekem nem segítesz - na én ebből nem kérek. Minek hívogassalak, hogy kötözködj velem? Nekem semmi bajom nem volt, és nem szóltam hozzád egy rossz szót sem. Csak én hívtalak jóformán, amióta elmentél. Persze, már megint én hazudok...........

Emlékszem volt olyan,hogy órák hosszat beszélgettünk,most meg 10 percet sem!


.... jól hazudtad még a múlt héten... Én soha nem hazudtam,de te már volt,hogy nem mondtál el dolgokat csak ha kiderült és a lányod már sokszor hazudott nem csak nekem,de neked is.
Persze, a Gyurcsány helyett is elviszem a balhét, csak fogd rám, ha ez jól esik.

Én mindent szívből adtam,de ezek szerint ez is kevés. :(

Azt is szívből adod, ahogy elrontasz mindent? Kicsit félrever az a szív....