Méreg

Furcsa érzéssel telt el a mai nap. Korán reggel ébredtem,pedig ráértem volna felkelni.De mit tehet az ember? 3 hét koránkelés után valahogy kidobott az ágyikóm már fél hatkor.Viszont fél kilenckor le kellett dölnöm,mert nem tudtam a szemem nyitva tartani.Így elmaradt a vásárba menés.Párom mégis elment a lányával az én tütükémmel.
Mi maradt nekem?Anyukájáékhoz ma nem mehettek, így nekem kellett egyedül helytállnom a konyhában 4 napra elegendő kajával,mivel a héten délutános vagyok.(Ebédidő előtt megyek el itthonról.)
Mire hazaértek ki is hűlt az ebéd.Nem is ettünk együtt,mert én addigra telepakoltam a pocim.
Újabb kirohanás és kiabálást rendeztünk.Én már teljesen kétségbe esett vagyok.Nem tudom, mikor mondok vagyok teszek olyat, ami nem tetszik nekik.
Múlt héten a lány mikor itt volt egész nap mást nem csinált mint vakarozott,mint egy bolhás macska.Persze a ruhákat amit Pécsen vettek nem lettek kimosva,úgy vette fel a lány.Amit ma vettek egyenest a mosóba akartam vitetni,erre lehurogott a drágám,hogy DE abba akar menni az ANYJÁhoz.Hát engem már teljesen bolodnak néznek?Hát menjem!!!Engem innentől fogva nem érdekel,hogy mikor mit vesz fel,miben megy el,de egy biztos!!! Én semmilyen ruháját nem fogom kimosni.Tanulja meg az apjával elindítani a mosógépet,teregessenek ki,vasaljanak és pakolják el.Engem már nem érdekel!!





Na megint csak a mérgem írtam le.Sajnos semmi pozítiv dolog nem történik velem.Örömöm is semmi.Elkeserítő ez a helyzet és nem tudok kilépni belőle.